Már az első magyarországi kereskedelmi rádió ötlete is nyugaton született meg, furcsa mód egy olyan országban, ahol tilos volt magánrádiókat üzemeltetni. 1985-ben Ausztriában a rádiózás az Ostereische Rundfunk, vagyis az Osztrák Állami Rádió monopóliuma volt.
Ugyanakkor az osztrák médiapiacon több befektető is fantáziát látott egy kereskedelmi rádió üzemeltetésében. Mivel azonban ezt az ausztriai törvények tiltották, a szomszédos országok határ menti régióiban akartak létrehozni német nyelvű rádióadókat, azzal a céllal, hogy onnan sugározzanak be Ausztria területére. Ilyen adók létesültek az osztrák-olasz határ itáliai oldalán, és ilyen célokkal többször próbálkoztak műsorsugárzási jogot szerezni Magyarország nyugati határán is.
Egyedül is belevágtak
Ez a konkurencia-fenyegetés megelőző lépésre késztette az ORF vezetőségét. 1985-ben azzal az ötlettel kereseték meg a Magyar Rádió vezetését, hogy közösen hozzanak létre egy német nyelvű kereskedelmi csatornát, magyarországi stúdióval és adótoronnyal. A Magyar Rádió vezetésében az ötlet hamar tetszést nyert, annál is inkább, mert nyaranta Magyarországra több, mint egy millió német turista látogatott, ami már önmagában vonzó piacnak tűnt. A tárgyalások a két állami rádió között az év második felében váltak komollyá, azonban a végső megállapodás előtt az osztrák fél ismeretlen okból visszalépett. Ekkor a Magyar Rádióban Sárfi László gazdasági igazgató úgy döntött, hogy egyedül is megcsinálják az adót. Hihetetlen hirtelenséggel fölállítottak egy stábot: Dr. Varga György volt az igazgató és György Gábor a megbízott főszerkesztő. Gyakorlatilag február-márciusban kezdődtek meg az előkészületek, és júliusban megszólalt a rádió.
Bombaüzletnek tűnt
De mi is indokolta a Radio Danubius létrehozását? Magyarország külföldi kapcsolatai a nyolcvanas években egyre nyitottabbá váltak a nyugat felé is. Ez tette lehetővé, hogy a második világháború után szétválasztott Németország keleti és nyugati oldalán élő rokonok, barátok itt találkozhassanak. Míg ugyanis az NDK nem engedte kiutazni lakosait a nyugati szomszédhoz, addig a baráti szocialista Magyarországra szabadon utazhattak mindkét országból. Így a szétszakadt német családoknak itt volt lehetőségük arra, hogy néhány hetet zavartalanul együtt tölthessenek. Ennek legnépszerűbb helyszíne a Balaton volt, ahol nyaranta több százezer német ajkú turista fordult meg, s természetesen nagy részük a gazdagabb, fizetőképes beutazókat jelentette. Vagyis olyan célközönséget, amelyről joggal gondolhatták a Radio Danubius alapítói, hogy vonzani fogják a hirdetőket is.
Sprechen sie deutsch?
Az 1986 februárjától elkezdett előkészületek első eredményei már júniusban mutatkoztak, amikor a Magyar Rádió újonnan átadott stúdiói egyikéből elkezdte próbaadásait sugározni a Radio Danubius. A hivatalos műsorsugárzás 1986 júliusában indult a 100,5 MHz frekvencián a kabhegyi adóról, német nyelven. Ezzel a Balaton területét érte el a Danubius adása, mely kifejezetten turistáknak szóló strandrádió volt. Ennek megfelelően műsorideje reggel 7-től délután 18 óráig tartott. Ebben az idősávban főleg zene, turistáknak szóló információk, hírek, időjárás-előrejelzés és természetesen reklámok szóltak, a turista szezon végéig, majd szeptemberben a Radio Danubius elhallgatott.
A keleti kalózadó
Ez a csaknem három hónap rendkívüli kísérletnek számított mind a Magyar Rádió, mind a Danubius Radio műsorkészítői életében. Ez volt az első, és még nagyon hosszú ideig az egyetlen folyamatos élő rádióműsor Magyarországon. Ez nem csak szerkesztői, de technikai szempontból is komoly kihívás volt. A Radio Danubius első évében olyan stúdióból volt kénytelen sugározni, amelyet előttük még senki nem próbált ki, hiszen akkor adták át, a Magyar Rádió új stúdióépületével együtt. Ezt az állapotot sokan csak ideiglenesnek vélték, mint ahogy a Radio működését is. Az itt dolgozók éppen eleget hallották rádiós kollégáiktól, hogy kár is feladniuk eredeti állásukat, mert ez a Danubius dolog úgy is bukásra van ítélve. Hasonlóan vegyes volt a rádió külföldi fogadtatása is. Nyugati szomszédságunkban némelyek az olasz kalózadókkal egy sorban emlegették, kvázi beavatkozásnak tüntették föl. Az ORF nyilván nem számított arra, hogy az ő ötletükből nélkülük is megvalósulhat egy konkurens német nyelvű rádió. Persze, ez a rövid nyári kísérlet még nem okozott igazi félelmet, ám a következő évek már annál inkább, hiszen a Danubius terjeszkedni kezdett, mind szórásterületében, mind műsoridejében.
1987-ben már egy újabb, állandóbbnak szánt stúdióból szólhatott a turista-rádió, biztosabb pozícióban lévő munkatársakkal. Változatlanul német nyelvű adását már április végén elkezdte sugározni, napi 15 órában.
1987-ben már egy újabb, állandóbbnak szánt stúdióból szólhatott a turista-rádió, biztosabb pozícióban lévő munkatársakkal. Változatlanul német nyelvű adását már április végén elkezdte sugározni, napi 15 órában. Ebben az évben már Budapesten is fogható volt az adás, az egyébként a Kossuth Rádió műsorát sugárzó URH frekvencián, minden nap 6-21 óra között. A következő évben újabb adó kapcsolódik a Radio Danubius sugárzásába: az 1988 április 15-én induló műsort már Sopron térségében is hallgathatják, amivel nem titkoltan az osztrák határ túloldalán élőket célozták meg. Ugyanakkor ismét bővült a műsoridő is: már hajnali 5 órától éjjel 2-ig szólt a Danubius, megváltozott műsorrenddel.
Nyelvi sokszínűség
Ez év márciusában Dr. Agárdi Péter, a Magyar Rádió elnökhelyettese bejelentette, hogy a Danubius Radio idén már nem csak a turistaszezonban szól, hanem októbertől magyar nyelven, kibővült műsoridővel folytatja sugárzását. Ennek előkészítése már a nyári, német időszakban is megkezdődött: este 9 óra után váltás történt az adásban, és hajnali kettőig magyarul szólt a Danubius, de időnként már napközben is elhangoztak magyar felhívások, információk az adásban. Az októberi magyarosodás sem jelentette azonnal a német nyelv teljes kiűzését: továbbra is megmaradtak a német felhívások, információk, sőt, a következő nyarakon is hallhatóak voltak a hírek, közlekedési és meteorológiai információk német nyelven is.
A mértékadó német közízlés
A műsorstruktúra kialakításában, a zenék beszerzésében és összeválogatásában az elindulástól rendkívül nagy segítséget kapott a szerkesztőség külföldi német rádióktól. Egyre bővülő partner-rádiós köréből a Danubius nem csak német popzenei lemezeket, de fontos, a külföldön tartózkodó német turistákat is érintő információkat kaptak. Átfogó segítséget nyújtott például a bécsi Kék Duna Rádió, de németországi adók is sokat segítettek, többek között a német nyelv helyességét képviselő bemondók küldésével. A zenei kínálat összeválogatásában is a német közízlést próbálták megfogni a Danubiusban. Ugyan a rádió szerkesztői tisztában voltak azzal, hogy egy kereskedelmi adónak formátumot kellene választani, azaz el kellene döntenie, hogy milyen stílusú zenét játszik, ezt mégsem tették. Konkurencia hiányában ez ugyanis felesleges önkorlátozásnak tűnt, s valóban az is lett volna. Így egyaránt szólhatott a rádióban európai táncdal és rock and roll, attól függően, hogy az aktuális zenei szerkesztő mit választott.
Formabontó kísérlet
A zene mellett turista rádióhoz híven elsősorban turisztikai információkat, rövid híreket sok német vonatkozással, időjárási-, közlekedési-információkat sugároztak. A felmérések, kutatások ugyan hiányoztak még ebben az időszakban, így nem volt semmilyen objektív visszajelzés a műsorszerkezetről, zenei kínálatról. Ám a szubjektív visszajelzések egyre pozitívabbak lettek, és azt jelezték, hogy hamar megkedvelték a magyar hallgatók is ezt az új, háttérrádiós szórakoztató stílust.
1989-ben még egy egyedülálló kísérletet is tettek a rádió kétnyelvűségének fenntartására. Egy viszonylag rövid periódusra leválasztották a Danubius Rádió többi adásáról a Soproni adó műsorát, ahonnan ismét kizárólag német nyelven szólt az adás. Ezzel egyértelműen a határon túli közönséget célozták meg, ám a kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gazdaságilag nem volt kifizetődő a két párhuzamos műsor készítése, így ez a fajta nyelvi megosztottság hamar megszűnt.
1988 októberében új korszak kezdődött az addig csak németül szóló szezonális Radio Danubius életében. Ekkortól már egész évben szólt, napi 21 órában, és zömmel magyarul. A műsoridő bővítése mellett tovább folyt területi terjeszkedése is.
Hamarosan két új adó kapcsolódott be a program sugárzásába. A Magyar Rádió körzeti műsorainak sugárzására Szegeden és Debrecenben kapott egy-egy URH frekvenciát. Ezek a körzeti műsorok azonban nem voltak napi egy óránál hosszabbak. Az új adók kihasználtságának biztosítása miatt döntött úgy a Magyar Rádió vezetése, hogy a körzeti műsorok idejét kivéve a Danubius programját sugározza a szegedi és debreceni URH adó is. Ezzel a Danubius országos ismertségre tett szert.
Továbblépés: fiatalítás
A magyar nyelvű műsorok sugárzásával elérkezett az idő új műsorvezetők keresésére. A szerkesztőség vezetése változatlan maradt ebben a periódusban is: György Gábor töltötte be a megbízott főszerkesztő pozícióját, míg az elhangzó műsorok tartalmáért közvetlenül továbbra is Kálmán Zsuzsa felelt. Ők a magyar műsor elindításakor a nagy nevekkel kezdtek operálni, vagyis ismert médiaszereplőket kértek fel műsorvezetésre, akiket már nem kellett a közönségnek bemutatni. A kezdeti stábban olyan emberek ülhettek mikrofon mögé, mint Kondor Katalin vagy Szilágyi János, akik már megalapozták népszerűségüket a Magyar Rádió más műsoraiban. Mindenki önálló műsorszámként jelent meg, csak egymást követték az adásban, de nem alkottak egy igazi, összefüggő műsorfolyamot. Hiányzott tehát a kereskedelmi rádiók egyik alapvető ismertetőjegye: az egységes arculat.
Talán ennek erősítése miatt is döntött úgy a két vezető, hogy fiatalítanak a stábon, és új munkatársak után néznek. Ennek egyik formája a szervezett meghallgatás volt, ami egyfajta tehetségkutatást jelentett. Többször hirdetett meg a rádió olyan műsorvezető-kereső akciókat, amelyekre bárki, bárhonnan jelentkezhetett. Akik itt alkalmasnak bizonyultak, azok később lehetőséget kaptak a bizonyításra a Danubius adásaiban is. Így került például adásba Rónai Egon, a rádió egyik későbbi társtulajdonosa is. Ám a fiatalításnak nem csak szervezett keretei voltak, ami a vezetőség nyitottságának volt köszönhető. Gyakorlatilag minden megkeresésre reagáltak, meghallgatva a jelentkezőket, s sokan szinte tényleg az utcáról kerültek a Danubius Rádió adásába. Így került többek között mikrofon mögé Geszti Péter, aki egy korábbi tehetségkutató akción nem felelt meg, vagy Batki Zsolt, e történeti írás szerzője is.
... És megjelenik a konkurencia
A csatorna zenei kínálatára továbbra is a vegyesség volt jellemző. Volt olyan időszak is, amelyben két óránként más-más stílusú zene szólt a rádióban. Az egymást követő jazz, rock and roll, pop blokkok teljesen elképzelhetetlenek egy modern format-radio adásában, akkor azonban mindez megengedhető volt, mivel nem volt más, aki ezeknek a stílusoknak a sugárzását magára vállalta volna. Ám amikor megjelent az első konkurens csatorna, a Calypso, nagyon hamar felhagytak ezzel a "stílusparádéval".
A konkurencia tulajdonképpen jót tett a műsorkészítőknek, hiszen először voltak rákényszerítve arra, hogy határozottabb irányt tűzzenek ki maguk elé. Ennek megfelelően alakult át a zenei program egy sokkal gördülékenyebb, de azért még mindig vegyes stílusú dalokat kínáló egységgé. A műsorvezetők elszigeteltsége is kezdett korlátozódni, egyre inkább Disc Jockey vált belőlük. Természetesen az egyéni hang és stílus meghatározó maradt, de már mindannyian egy fiatalos hangvételű, szórakoztató célú adót képviseltek. Már nem jelentett akkora különbséget, hogy Bochkor Gábor vagy Rónai Egon szól a rádióból. Mindketten "danubiuszosok" voltak, s nem hoztak magukkal az állami rádióból semmilyen örökséget.
Rendkívüli jelentőséget kapott ebben a két évben az, hogy a Danubius élőben sugározta adását, így azonnal reagálni tudott az eseményekre. Továbbá fontossá vált az is, hogy a Danubius hírszerkesztői közvetlenül a külföldi hírszolgálatok anyagaiból dolgozhattak, amely egyedülálló lehetőség volt a Magyar Rádión belül. Mindezek sajátos politikai szereppel ruházták fel a rádiót 1989-ben és 1990-ben.
A német újraegyesítés hírközpontja
1989 tavaszától, a turista időszak beköszöntével újra megszólaltak a rendszeres német nyelvű híradások is a Danubiusban. Mint német nyelvű rádió, kénytelen volt az adó foglalkozni az ekkor tömegesen hazánkba érkező kelet-német menekültek problémáival. Hamarosan olyan fontossá vált ez a kérdés, hogy kilépett a hírek keretei közül, és a műsorban folyamatosan foglalkoztak vele. Gyakorlatilag egy kis hírközponttá vált a Danubius, mert oda futottak be az információk Kozma atyáéktól, a Német Nagykövetségtől és mindenhonnan. Itt mondták a híreket, hogy hová kell a menekülteknek menniük, hol kapnak enni, inni, útlevelet, menedéket. Kivételes hírforrásaik azt is lehetővé tették, hogy olyan információkat közöljenek a Magyar Kormány lépéseiről, amelyeket itthon még nem adtak ki az MTI-nek sem. Ez a hírközpont-funkció akkor teljesedett ki igazán, amikor az akkori külügyminiszter, Horn Gyula személyesen hívta fel a Radio Danubius szerkesztőségét, hogy mondják be németül is a nyugati magyar határ megnyitását. Ezt az időszakot később többen is a Danubius Rádió valós történelmi-politikai szerepvállalásként értékelték.
Danubius: a közéleti hírforrás
Hasonlóan fontos szerepet kapott a rádió a romániai forradalom idején, 1989 végén. Ekkor a magyar közönség csak a Televízióban és az egyetlen élő rádióban, azaz a Danubiusban kísérhette nyomon a temesvári eseményeket, illetve az egész román forradalmat. Ekkor sem csak passzív hírközlőként lépett fel a Danubius, hanem a különböző civil kezdeményezések koordinálásában is segített, felvállalta a közvetítő szerepét a segíteni akarók és rászorulók között, hasonlóan a kelet-német menekültek ügyéhez.
Végül az 1990 őszén zajlott taxis-blokád idején értékelődött föl rettentően a Danubius műsorának rugalmassága. A taxik zömében ekkor is ez az adó szólt, amely folyamatosan adott hírt a blokád fejleményeiről. Mindezek persze távol állnak egy klasszikus kereskedelmi rádió feladatától, de ezek a kivételes helyzetek is hatással voltak a műsorkészítésre, legalább annyiban, hogy megmutatták a magyar társadalom híréhségét.
A kilencvenes évek elejére megszilárdult a Danubius Rádió helyzete a Magyar Rádión belül. Állandó stúdióból, állandó szerkesztőkkel sugározta műsorát, továbbra is napi 21 órában, magyar nyelven.
Teljessé vált a kereskedelmi osztály is, amelynek vezetését ebben a periódusban először György Gábor majd 1995-ben László József vette át. Ők mindketten egy személyben feleltek a program és a kereskedelmi részleg munkájáért. A két terület tehát intenzívebb kapcsolatba léphetett egymással, és ez meg is történt. A műsor és a zenei kínálat egyre átláthatóbbá vált, amit a konkurensek erősödése is megkövetelt. Tény, hogy ebben a négy évben a Calypso Rádió után újabb konkurens csatornákkal kellett megmérkőznie a Rádiónak. Ebben a küzdelemben pedig 1994-ben még a Danubius vezetett, egy évvel később azonban egyes mutatókban már jobbnak bizonyult a Juventus Rádió. Egyértelmű tendencia volt az egymással versengő kereskedelmi rádiók térnyerése az állami adókkal szemben, amit egyes kutatások már az évtized elején megjósoltak.
Huzavonák a médiatörvény körül
A Danubius helyzete valóban szilárd volt olyan értelemben, hogy állandó stúdióban állandó stáb dolgozott, ám 1991 és 1995 között egyre bizonytalanabb lett a helyzete a Magyar Rádió szervezetén belül. Már 1989-ben leírták, hogy a Danubiust le kell választani a Magyar Rádióról, de ez csak a Médiatörvény megalkotásával vált kötelezővé. A Magyar Országgyűlésben 1994-ben kezdték kidolgozni a jogszabályt. Ez a törvény több szempontból is befolyásolta a Danubius Rádió helyzetét, már megszületése előtt is. A különböző politikai hangok hamar egyetértettek abban, hogy a Magyar Rádió közszolgálati funkciójával nem összeegyeztethető kereskedelmi csatorna fenntartása. Ez a kijelentés első formáiban még a Danubius Rádió létét is kockára tette. Az 1994-es év első felében tett törvényjavaslatok szerint már 1995 végére pályázatot kellett volna kiírni a Danubius frekvenciáira. Szirányi János, a Rádió akkori elnöke ezt a Danubius Rádió létét fenyegető megoldásnak tartotta, hiszen csak a frekvencia eladásáról volt szó, a Rádióé helyett. Azonban György Gábor, a Danubius Rádió akkori főszerkesztője felhívta a figyelmet az egész Rádió eladásának lehetőségére is. Végül ez az 1994-es tervezet nem került megvalósításra, a pályázat kiírása, akárcsak a törvény elfogadása, későbbre tolódott. Ettől függetlenül a Magyar Rádió vezetése számára egyértelművé vált, hogy legjobban jövedelmező kereskedelmi csatornájuktól előbb-utóbb meg kell válniuk.
A Magyar Rádió támasza
A Danubius Rádió elveszítése komoly költségvetési gondokat okozott volna az egész Magyar Rádiónak, különösen ebben az időszakban. 1993-ban a Magyar Rádió bevételei még három részből tevődtek össze. Költségeik egyharmadát a hirdetési bevételekből kellett fedezniük, melyeknek több, mint a fele a Danubius Rádiótól származott. Újabb egyharmadot tettek ki a televízió-előfizetési díjakból származó bevételek, míg a harmadik részt az államtól kapta, több, mint két milliárd forintos támogatás formájában. 1994-ben azonban az állam megvonta a Magyar Rádiótól anyagi támogatását. Ez azt jelentette, hogy a Rádió 7 milliárd forintos kiadásait már csak két forrásból tudta finanszírozni. Igaz ugyan, hogy a kormányzat az év második felében 200 millió forinttal kisegítette a Magyar Rádió költségvetését, ám ez csak arra volt elegendő, hogy a húsz százalékkal megemelkedett sugárzási díjakat kifizessék. Gyakorlatilag tehát a Magyar Rádió költségvetésének bevételeit két harmad részben a televízió-előfizetési díjakból, egy harmad részben pedig a reklámokból kellett biztosítania. A bevételi lehetőségek drasztikus csökkentése és a Danubius Rádió elszakadásának fenyegetése mellett a Magyar Rádió érthetően a legkisebb költségek melletti lehető legnagyobb bevétel elérését tűzte ki célul a Danubius elé.
Kihasznált kiskapuk
Ez a cél a szerkesztőség munkáját is befolyásolta. Egyre kiszámíthatóbb és vonzóbb műsort kellett készíteniük. Ez egyrészt az adásban elhangzó zenék tudatosabb kiválasztásában, másrészt a fiatal sztárok megjelenésében mutatkozott meg. A műsorvezetői székben ekkor már olyan csillagok jelentek meg, akik még a mai napig is a kereskedelmi rádiózás igazi sztárjai, és ezt nagy mértékben a Danubiusnak köszönhetik. A Danubiuson hallhatta például először az ország Geszti Péter vagy Bochkor Gábor hangját, de itt vezettett műsort Buza Sándor, Boros Lajos, Balázsy Panna, Szabó Tamás, Villám Géza, Rókusfalvy Pál, Rónai Egon, majd később Jáksó László, Dénes Tamás, Batki Zsolt és még több tucat kiválló műsorkészítő is. Nekik nagy mértékben köszönhető az, hogy a Danubius volt a korszak legjövedelmezőbb rádiója, de ezt a törvényi szabályozás hiánya is elősegítette.
A Danubius Rádió szerkesztősége a kilencvenes évek elején óránként tizenkét percben maximálta a műsorában elhangozható reklámok mennyiségét. Ezt a reklámok mennyiségének látványos emelkedése indokolta, és a Danubius Rádió vezető szerkesztőinek saját elhatározásából alakult így. A később megalkotott médiatörvény szintén 12 percben maximálja az óránkénti reklámok mennyiségét a kereskedelmi rádiókban. Feltehető, hogy a törvényalkotók ennek meghatározásakor éppen a Danubius Rádióban kialakult szabályt tekintették mérvadónak, bár a rádió ezt az önkorlátozást rugalmasan kezelte. Különösen a karácsonyi ünnepeket megelőző időszakban fordulhatott elő, hogy egy műsorórában 15-20 perc reklám is elhangzott.
Beindul a reklámüzlet
A Danubius Rádió népszerű műsorvezetőinek egy része hamar rájött arra, hogy itteni munkájuk "tőkésíthető tevékenység". A rádióból ismert személyiségeket gyakran közvetlenül keresték meg a hirdetési szándékkal rendelkező ügyfelek. Tőlük kértek tanácsot a reklám formájára, esetleg őket kérték meg annak elkészítésére, és rajtuk keresztül vették fel a kapcsolatot a Danubius Rádió kereskedelmi osztályával. Azok a műsorvezetők, akik a fenti megkeresésekben felismerték a gazdasági haszon lehetőségét, nagyon hamar reklámtevékenységgel foglalkozó vállalkozásokat alapítottak. Ezentúl e a vállalkozásaikon keresztül intézték a hozzájuk forduló hirdetők ügyeit, és ezzel jelentős összegű ügynökségi jutalékra tettek szert. Ez a tevékenység is hozzásegített néhány műsorvezetőt ahhoz, hogy később vevőként léphessenek fel a Danubius Rádió eladásakor.
Már a rendszerváltozás után is többen sürgették egy olyan törvény létrehozását, mely a rádiók és televíziók működését szabályozza, a véleményszabadság érvényesülését és a kiegyensúlyozott tájékoztatást garantálja.
Ám ez volt az egyik leghosszabb megalkotási időt igénylő jogszabály az új Országgyűlésben. Meg kellett előtte érnünk egy "médiaháborút" és egy kormányváltást is, hiszen csak 1995 végére sikerült többpárti megegyezéssel elfogadni a törvényt. A törvényi előkészítés utolsó szakaszában a Magyar Rádió képviselője is részt vett, s többek között elérte, hogy a Danubius Rádiót csak akkor privatizálják, ha az első, nyugati normák szerinti URH sáv a Magyar Rádió rendelkezésére áll. Ugyanakkor azt is kimondták, hogy a törvény hatálybalépését követő kilencven napon belül pályázatot kell kiírnia az Országos Rádió és Televízió testületnek (ORTT) a Danubius Rádió frekvenciáira és névhasználatára.
Ezzel a bekezdéssel már mindenkinek egyértelművé vált, hogy a Danubius Rádió nem sokáig működhet akkori formájában tovább. Az eddigi aggodalom a szerkesztőség munkatársai között most már bizonytalansággá változott. Szerencsére azonban ebből a bizonytalanságból a hallgatók vajmi keveset érzékelhettek, hiszen a műsorok változatlan lendülettel készültek, sőt, új produkciók is elindultak, melyek részben az erősödő konkurenciának köszönhették megszületésüket.
Süllyedő hajó?
A bizonytalanság azonban érezhető volt a vezetés magatartásán is. A törvény hatálybalépésekor a Danubius Rádió igazgatója Dr. László József volt, aki korábban a Petőfi Rádió adófőszerkesztő-helyettese volt. 1996 elején még bizakodva, lelkesen beszélt a Danubius rádióról, majd néhány hét múlva már kifelé kacsingatott a rádióból: "A Kossuth adó főszerkesztőjeként 2000 júniusáig érvényes a papírom. A Danubiust felügyelem, ráadásul csak a koncesszióba adás napjáig." - válaszolta arra a kérdésre, hogy melyiket választaná a két állomás közül. A bizalom hiányát is jelenti tehát, hogy senki nem vállalta a Danubius vezetését, mint egyedüli munkát. László József nem is várta meg a koncesszióba adás napját a Danubius élén, mert már 1997 márciusában lemondott. A vezetést ekkor Sárosi István vette át, szintén csak "mellékállásként", a rádió tulajdonosváltásáig.
1997 nyarán hagyta el a rádió süllyedő fedélzetét Kálmán Zsuzsa, aki a Danubius alakulásától kezdve a szerkesztőség vezetője volt. Ő is más munka után nézett, és hamarosan megalakította új médiavállalkozását, az Euroatlanti Stúdió Kommunikációs Korlátolt Felelősségű Társaságot.
Az első magyar morning-show
A törvény megjelenésével keltett feszültséget csak növelte az erősödő konkurencia nyomása. A Danubius Rádiónak ebben a helyzetben már arra kellett törekednie, hogy lépést tartson versenytársaival a korábbi diktálás után. Ezt elsősorban a műsorszerkezet reformjaival próbálták elérni. A műsorszerkezet első nagy változtatásával kezdett megvalósulni a nyugaton már akkor általános sávos műsoridők rendszere a Danubius Rádióban.
1996 közepétől minden hétköznap reggel ugyanaz a műsor szólalt meg az adón: a Cappuccino. Bár ez a műsor még nem követte a nyugati műsorstruktúra példáját, amelyben minden nap ugyanaz a műsorvezető hallható ugyanabban az időpontban. A Cappuccinot ugyanis heti váltásban Boros Lajos és Bochkor Gábor vezette, és széles stáb készítette. A műsor megvalósításának alapötlete a rádió egyik legrégibb technikai munkatársától, Mikó Róberttől származott, aki a két műsorvezető és két rádiós szerző, Forrás Róbert és Batki Zsolt segítségével építette fel a magyar kereskedelmi rádiózás első igazi reggeli show-műsorát. A stáb célja az volt, hogy erősítse a rádió reggeli hallgatottságát, hiszen a nyugati és hazai tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy reggel hallgatnak a legtöbben rádiót. Az a rádióállomás, amely reggel magához vonzza a hallgatókat, nagy részüket meg is tudja tartani az egész nap során. Ez a passzív hallgatói szokásoknak köszönhető.
A Cappuccino ötlete sikeresnek bizonyult, hamar megkedvelték a hallgatók és törzshallgatói köre kezdett kialakulni. A sikeren felbuzdulva indult be a délután 14-18 óra közötti másik sávos műsor, a Jam. Ezt is két ember vezette heti váltásban, de a Cappuccinohoz képest kisebb stábbal készült. Szintén sikeres vállalkozás lett a Danubius Rádió "Zene füleimnek" CD-je, amelyen a hazai popzenei élet olyan kiválóságai szerepeltek, mint a Pa Dö Dö, Császár Előd, a Bon Bon és még sokan mások. A válogatás lemez utolsó dalát maguk a műsorvezetők adták elő, a Danubius Dream Team fedőnév alatt. A lemez hamarosan bearanyozódott, bemnutató koncertjén pedig tízerzrek tomboltak.
Pályázati kiírás országos frekvenciára
A sikeres munkára tehát még másfél év állt rendelkezésre a médiatörvény megjelenés után, holott a törvény szerint a Danubius Rádióra annak hatálybalépése után 90 napon belül pályázatot kellett volna kiírni, majd ezt a pályázatot újabb 150 napon belül el kellett volna bírálni. A pályázat végleges kiírására azonban csak a törvény hatálybalépése után egy évvel került sor.
A pályázati kiírással tehát törvénysértő módon késlekedett az ORTT, míg végül 1997 márciusában jóváhagyták a pályázat szövegét, és a Művelődési Közlöny március 14-i számában közzétették. A közlönyben a Danubius mellett egy másik országos műsorszolgáltatásra is pályázatot írt ki a testület a 87,5-108,0 MHz frekvenciasávban. Mindkét koncesszió hét évre szólt, s a műsorszolgáltatási díj minimumát 3-3 milliárd forintban határozta meg. Ez után jelenhetett meg a pályázatok véglegesített szövege 1997 június 10-én. A pályázatok benyújtásának határidejéül szeptember 8-át jelölték meg, amitől számítva hatvan napja volt a testületnek az elbírálásra. Ám végül határidő előtt, november elsején döntöttek a pályázatok nyerteseiről, így a Danubius Rádió új tulajdonosának kilétéről is.
A meghatározó négyek
A médiatörvény megjelenésétől kezdve tehát bizonytalanná vált a Danubius Rádióban dolgozók helyzete, és ez ellen mindenki a maga módján védekezett. Voltak, akik bebiztosították magukat más feladatok elvállalásával, és voltak akik az új tulajdonos megjelenése előtt elhagyták a rádiót. Akadt azonban négy ember a rádión belül, akik más stratégiát választva próbálták helyzetüket megerősíteni. Ők részt vettek az elhúzódó pályázati procedúrában az egyik pályázó oldalán, és végül győztesként kerültek ki a csatából. A négy ember: Boros Lajos, Buza Sándor, Rókusfalvy Pál és Rónai Egon. A Négyek szervezője Rókusfalvy Pál volt, aki később, az új Danubius elindulásakor a rádió első programigazgatója lett.
1996 elején, a médiatörvény megjelenése után a Danubius Rádió műsorvezetői előtt világossá vált, hogy a csatornával együtt ők is piacra kerülnek, ahol önmagukat kell eladniuk. Ebből a gondolatból, valamint egy magán jellegű beszélgetésből kiindulva kezdte Rókusfalvy Pál megszervezni ezt a csoportosulást. Azt a bizonyos magán jellegű beszélgetést, mely gyakorlatilag üzleti puhatolózás volt, egy olyan társaság képviselőjével folytatta Rókusfalvy, amely az egyik Danubius Rádió után érdeklődő céget képviselte. Ez a társalgás is segített annak felismerésében, hogy ha több meghatározó médiaszemélyiség összeáll a Danubius stábjából, akár piaci szereplőkként is felléphetnek. Ezután Rókusfalvy megkeresett további négy műsorvezetőt, akik közül Bochkor Gábor visszautasította, mondván, az üzleti rész eddig sem érdekelte és ezután sem foglalkozna vele. A másik három ember azonban igent mondott. Szóbeli megállapodásuk alapján meghirdették magukról, hogy négyen egyfajta know-how-t képviselve vállalják a Danubius szellemiségének továbbvitelét.
A legígéretesebb befektető: a DMG
Ezek után a Négyek gyakorlatilag minden potenciális külföldi pályázóval tárgyaltak, míg végül némi tanakodás után a DMG Radio mellé álltak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ebben a vállalatban látták a legtöbb garanciát arra, hogy az általuk képviselt program-elvek megvalósulhassanak.
Az 1973 óta működő brit DMG Radio a Daily Mail and General Trust Plc. leányvállalata. A röviden Daily Mail Group-nak nevezett anyavállalat a Rothermere család vállalkozásaként indult, 1997-re Nagy-Britannia egyik vezető médiacsoportjává nőtte ki magát. Tőzsdei értéke 1,6 milliárd font volt. Sajtó-érdekeltségei közé tartozott a Daily Mail, a The Eveneing Standard és a Euromoney, Magyarországon pedig a Budapest Sun és a Kisalföld, valamint a győri Pressprint nyomda. Húsz rádióállomást üzemeltető leányvállalata főleg brit és ausztráliai érdekeltségekkel rendelkezett, de a Scandinavian Brodcasting System svéd rádióállomásának is befektetői voltak. Ügyvezető igazgatójuk Charlie Cox, 1997 áprilisában erősítette meg, hogy konzorciumuk indul a rádiós pályázatokon.
Az Országos Kereskedelmi Rádió Részvénytársaság (OKR Rt.) néven megalakult konzorcium tagjai a DMG Radion kívül egy angol befektetési alap, a Radiotrust volt, valamint magyar részről az OTP és a Wallis Rt, valamint a később csatlakozó Négyek.
1997 szeptember 8-ig, a kereskedelmi rádiók koncesszióira kiírt pályázatok benyújtásának végső határidejéig nyolc pályázat érkezett az Országos Rádió és Televízió Testülethez. A Négyek által támogatott Országos Kereskedelmi Rádió Rt. mindkét műsorszolgáltatói jogra pályázott.
Szintén két pályázatot nyújtott be az amerikai Emmis vezette Hungária Rádió Műsorszolgáltatási Rt., melyben a befektetésekkel foglalkozó nyugat-európai CFSB, a K&H Bank érdekeltségébe tartozó Quantumbank és a Magyar Hírlap Rt. voltak partnerei. A debreceni székhellyel bejegyzett Szuper Rádió Rt. is a kettős pályázók közé tartozott. A részvénytársaság alapítói az amerikai Clear Channel, az ír Independent Newspapers és a Budapest Lízing Rt. voltak. Csak a Danubius frekvenciáira pályázott a Hung-Ister Rádió Rt., amely mögött az angol GWR-csoport, Demján Sándor érdekeltségei és az EMI lemezcég állt. A nyolcadik pályázó, a Juventus Rádiót birtokló Metromedia International viszont a másik frekvenciacsoportot célozta meg.
Új menedzsment irányít
A testület határidő előtt és egyhangúlag döntött a pályázat nyerteseiről. Az 1997 november elsején kihirdetett eredmény szerint a Danubius Rádióra pályázók közül az OKR Rt. nyert, míg a másik frekvenciacsomag tulajdonosa a Hungária Rádió Rt. lett. Ekkor az OKR Rt végleges formát öltött. A társasághoz csatlakozó négy betéti társasággal a Négyek 5 százalékos tulajdonrészhez jutottak. A Daily Mail Group Radio Hungary 45%, a szintén a DMG érdekeltségébe tartozó Radio Trust 10%, a hazai Wallis Rt. 30%, az OTP Rt. 10% tulajdonrészt vásárolt. A DMG összességében 55 százalékos részesedésével a konzorcium vezetője lett, és meghatározó szerepet kapott a rádió struktúrájának és műsorainak kialakításában. Első lépésként a megújult Danubius Rádiót vezető menedzsment felállítása történt meg. A Rádió vezérigazgatója a televízióból ismert Sándor István lett, aki már a pályázat eredményének kihirdetése pillanatától e poszt betöltőjeként szerepelt. Szintén előre elhatározott szerepeket töltöttek be az új vezetőségben a Négyek: ügyvezető igazgatóként Rókusfalvy Pált nevezték ki. A zenei igazgatóvá Buza Sándor lépett elő, aki korábban a Magyar Rádiónál és a Danubiusnál is végzett már ilyen feladatokat. Rónai Egon mint hír- és programigazgató kezdte az 1998-as évet a Danubius Rádiónál, Boros Lajos pedig a kreatív igazgatói címet kapta. A menedzsment további két vezető tagja Fischer András lett, aki 1997 december elsejétől a Danubius Rádió kereskedelmi- és marketing igazgatója, valamint Kubatov János, pénzügyi igazgató.
Kutatni, kutatni, kutatni!
Az újonnan felállt menedzsmenttel az angol tulajdonos, amely felvállalta a rádió szakmai felügyeletét is, megkezdte az új arculat kiépítését. Már a pályázati időszakban előkutatásokat végeztek, illetve minden eddigi fellelhető kutatási eredményt áttanulmányoztak, hogy a legalapvetőbb irányvonalakat felvázolhassák. Ezek közé tartozott a zenei irány meghatározása, a célcsoport kiválasztása, de a hirdetési árak kidolgozása is. Miután ezt tisztázták, 1998 január elsején kezdte meg műsorsugárzását az OKR Rt. működtetésében a Danubius Rádió, mely előző formájában 1997 december 31. éjfélig működött. Az OKR Rt. pályázata megnyerésekor építeni kezdte a Danubius Rádió új adóstúdióit, a Váci út 141. számú épületben, ahonnan 1998 márciusától szól a rádió. Az új stúdiók digitális berendezései az egyszemélyes rádiózás követelményei szerint készültek, azaz a műsorvezetőnek kell az egész adást vezérelnie technikailag is.
A DMG Radio nagy hangsúlyt fektetett a Danubius műsorstruktúrájának kialakítására. Az előkutatások eredményei alapján határozták meg a Danubius Rádió formátumát: a '80-as, '90-es évek zenéjét játszó zenei rádió, melynek elsődleges célcsoportja a 25-34 éves korosztály, a másodlagos a 20-44 éves korosztály. Ezzel a Danubius történetében először kezdődhetett meg egy céltudatos műsorstruktúra kialakítása. A munka további részében is sokat merítettek az aprólékos felmérések eredményeiből. Külön kutatói cég figyelte a zenei program fogadtatását, amely szintén nélkülözhetetlen, hiszen az adásidő 63,5 százalékát adja. Ezen felmérések alapján a Danubius Rádió három zenei kategóriát választott: Pop Dance, Soft AC, és a magyar előadók dalait. Ezen a három kategórián belül is folyamatosan tesztelték az egyes dalokat, zenei auditóriumok, telefonos felmérések segítségével.
Garantált nevek
A zene mellett a műsorstruktúra másik meghatározó alappillérét a szöveg adja, melynek arányát a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségek, illetve a médiatörvény előírásai szabták meg. A hírműsorok mellett a törvényileg kötelező közszolgálati műsorokból is többet vállaltak szerződésükben az OKR rt. műsorkészítői, így a piacon szereplő más kereskedelmi rádiókhoz mérten meglehetősen sok lett a megszólalás a Danubiusban. Ezt azonban a rádió hagyománya is megkövetelte, hiszen már első magyar műsorvezetői is olyan személyiségek voltak, akik önálló tartalmat képviseltek a zene mellett. A rádió műsorvezetői mindvégig megőrizhették arcukat, és ez volt az a know-how is, amit a pályázat előtt a Négyek képviseltek. Ennek megőrzésére vállalták az átlagosnál több, hosszabb szöveges részt a műsoron belül.
A tartalom megvalósítását olyan nevek garantálták az új éra első évében, mint Rókusfalvy Pál, Rónai Egon, Buza Sándor, Boros Lajos, Bochkor Gábor, Jáksó László, Dénes Tamás, akik mellé csatlakozott néhány új kolléga, mint Jakupcsek Gabriella vagy Garami Gábor. Az ő sikerüket bizonyítja, hogy 1998-ban a közönségszavazatok alapján a legjobb rádiós műsorvezető Bochkor Gábor, illetve a hölgyek között Jakupcsek Gabriella lett.
Megszületik a Danubius Team
A közönség egyébként is fontos szerepet kapott a megújuló rádió életében. A Danubius Rádió több lépéssel próbált közelebb kerülni hallgatóihoz, amelyek közül talán a leglátványosabb az 1998 év nyarán zajlott Roadshow volt. Ezen a rendezvénysorozaton a rádió csapata bejárta az egész országot, minden nagyobb városban koncertekkel és élő játékokkal szórakoztatva a közönséget a Danubius Rádió mobil színpadán. A műsorvezetőket a Danubius Team tagjai kísérték el a Roadshow állomásaira. A Danubius Team szintén ebben az évben alakult, és azok a hazai zenészek, zenekarok, énekesek csatlakoztak hozzá, akiknek fontos volt az ország első kereskedelmi rádiója és annak közönsége. A teamben ott volt többek között a Pa Dö Dö, a C'Est La Vie, a Bon Bon, az Irigy Hónaljmirigy, az Ámokfutók, Demjén Ferenc és még számos magyar kedvenc. A Danubius Team igazi csapattá a Roadshow koncertjei után ősszel ért, amikor mindegyikük egy-egy exkluzív felvétellel ajándékozta meg a Danubius Rádiót. Ezt a 18 dalt tartalmazza a Danubius Vígállomás című lemez, amely megjelenése után néhány hónappal már aranylemez lett.
1998 végére a számok is azt bizonyították, hogy a Danubius Rádió lett a közönség kedvence, hiszen ezt a rádiót hallgatták ebben az évben a legtöbben, és a Danubius érte el a legnagyobb bevételt is az évben. A tulajdonosváltás tehát nem megtörte a Danubius Rádió sikerét, hanem új lendületet adott neki.
A DMG később a teljes nemzetközi rádiós portfolióját - benne a Danubius Rádiót is - egy újabb szakmai befektetőnek, a GWR Csoportnak értékesítette. A GWR időszak alatt tovább erősödő, és piaci pozícióit végképp megszilárdító Danubius Rádió 2003 tavaszán egy rangos amerikai pénzügyi befektetőcsoport, az Advent International tulajdonába került.
Az Advent International 1995 óta fektet be Magyarországon, első közép-európai befektetési programjukat 1994-ben indították el. Azóta minden más kockázatitőke-csoportnál nagyobb értékű tőkét fektettek a régió vállalataiba. Az Advent irodákat működtet Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, továbbá társvállalatainkon keresztül jelen van Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban és Törökországban is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
